2014. nov 29.

Életveszélyben

írta: adrienngbs
Életveszélyben

Közeledik a hétvége, és még nem vették le az agyvizet. Péntekre olyan szintre romlott az állapotom, hogy tehetetlenné váltam a szó szoros értelembe. Nemhogy mosdó, még szoba wc sem jöhet szóba, marad a katéter, pelenka. Nem elég, hogy lebénultak a végtagjaim, folyamatos zsibbadásba voltak a kezeim, alig bírtam beszélni, akkora már a nyeléssel is voltak gondjaim. Nehezen ment az evés, sőt inkább nem is akartam enni, és az ivás se volt könnyű. Megnézték a torkomat, mert fájlaltam, de közölték, hogy csak odaképzelem nincs baj. Nagy nehézségek árán és több konfliktusok következtében hétfő óta péntek délután sikerült elérni, hogy a korábban beígért agyvíz vizsgálatot megejtsék rajtam. Hogy mi az? Lumbálpunkció. Gerincből veszik le, nem túl kellemes. Jöttek vagy hatan, lefogtak az ágyamba fekve (kifli pózban), majd jött a szúrás. Visszaemlékezve őszintén ez fájt a legkevésbé a betegség alatt elsőre. Az agyvíz levétel után az eredmény általában 24 óra múlva derül ki. Itt 2 óra múlva szintén kis sereg megérkezett és közölték: ÉLETVESZÉLYBEN vagyok, azonnal a kis intenzívre, úgynevezett őrzőbe kell vinni. 

A betegségem: Guillain-barre syndrome - egy autoimmun betegség

"A betegség egyike a számos, igen ritka, autoimmun, a perifériás - elsősorban a motoros - idegeket érintő gyulladásoknak. Klasszikus formájában jellegzetes tünet a kéz illetve a láb ujjaiban kezdődő, majd fokozatosan a test felé terjedő zsibbadás, hangyamászásérzés. A Guillain-Barre szindróma oka pontosan nem tisztázott, az esetek egy részében a betegség kezdete előtt néhány héttel gyomorrontásszerű tünetekkel járó fertőzés illetve a légutakat érintő fertőzés zajlik. Ezekben az esetekben feltételezhető, hogy a kórokozó ellen termelődő antitestek lépnek reakcióba a myelinhüvelyt alkotó sejtek egyes molekuláival, ezáltal immunválaszt provokálnak, ami a sejtek károsodásához vezet. Ritkábban olyan antitestek képződhetnek, amelyek elsősorban az axonokat  károsítják. Ennek azért van jelentősége, mert ezekben az esetekben a klasszikus formával szemben a javulás kevésbé teljes, maradandó tünetekre lehet számítani. Ismert a betegségnek csak az érző, csak a motoros rostokat érintő akut illetve krónikus formája is." /www.webbeteg.hu/

A kis intenzíven már más a látogatási idő, mint a sima osztályon. Mindamellett, hogy milyen fizikai tüneteket érzel, még a lelked is bántva van. A szeretteidet korlátozzák. Csak bizonyos időben és csak bizonyos időt tölthetnek ott veled, ráadásul csak 2 ember állhat melletted. 

Döntés: másnap, vagyis szombati napon azonnal átvisznek egy plazmaferezisre egy másik budapesti kórházba, amely ennek a betegségnek úgymond a specialistája. 

Hallod a különböző kifejezéseket, nézed a szemeiddel a fehér köpenyeseket, és várod, hogy valaki magyarázza el mi történt, mi történik veled. Plazmaferezis olyan, mint egy vese dialízis. Átmossák a véred. 

Jesszus! Mit fognak tenni? Te, aki egy vérvételtől is hátast dobsz, most meg majd átmossák a véred. Hogy fogod ezt túlélni, gondolkozol. De jó, hogy fekszel, onnan már nem tudsz lejjebb esni, ha elájulnál. 

Felvilágosítanak nagyjából mi ez a betegség, milyen kezelések vannak rá. Próbálnak nyugtatni, de érzed, hogy annyira nem tudnak. 

Szombat reggel, brutális köhögések kíséretében...Mentő...Kórház. Mosolyogva fogadnak, viszonylag fiatalos csapat. Már a fogadtatásuk megnyugtat. Mintha tudnád nem lesz gond. Bemutatkoznak, próbálnak veled úgy beszélgetni, hogy azt érezd minden rendben lesz. Elmondják miből áll a folyamat, érzed ez gázos lesz. Szúrások tömkelege, hiszen egyik vénából ki másikba be kell vezetni a saját véred. Egy ferezis kezelés úgy 4-5 üvegcséből áll. Az első nem sikerült jól. Talán 2,5 lötyi, ami ki-be folyt. Számtalan szúrás, mert a gép érzékeli a nyomást, és nem megfelelő nyomás mellett jelez, hogy ez így bizony nem lesz jó. Megbeszéled az ottaniakkal, illetőleg hivatalosan is kérik, hogy az eredeti kórház a kezelések idejére helyezzen át abba a kórházba, ahol a fereziseket el tudják végezni. Így nem kell várni a mentősökre órákat. 

Vasárnap a köhögések nem csillapodnak. Kérdezed ez normális? Persze ez a betegséggel jár. Kérhetek rá valamit? Nem, majd elmúlik. Hiába vagy a kis intenzíven, már lassan úgy érzem megfulladok. Minden erőmmel azon vagyok, hogy valaki értelmes embert odahívjanak, hogy meg ne fulladjak. Végül sikerül felhívniuk a központi intenzív-es kolléganőt, aki vért vesz, a kézfejedből. Nem tudtad még milyen fájdalom hiányzik. Hiába vagy gépekre kötve, megállapítják, hogy nincs levegőd. Minden másodperc, és perc neked úgy tűnik meg fogsz fulladni. 

Nincs mese irány a központi intenzív, minden cuccod nélkül. Értesítik a hozzátartozóidat, hogy gáz van. A cuccaidért menjenek a kis intenzív-re, majd utána a központi intenzívre, hiszen romlott az állapotom. 

Központi intenzívre kerülve még próbálkoznak lélegeztetni egyéb módszerekkel. Gyomorszondát kapsz, levegőt az orrodba, és végül közlik: elaltatnak, és mire felébredsz a szádban egy cső lesz. Miután van egy kevés spontán légzésed nem akarnak elaltatni úgymond így tudatodnál fogva leszel lélegeztető gépre kötve. Imádkozol. Neked menned kell másnap ferezisre, hol vannak a családtagjaid, mi lesz veled? Mi lesz ha nem ébredsz fel? Vagy mire ébredsz fel?

Felébredsz. Jön a családod átölelnek, sírnak, sírsz. Nem tudsz kommunikálni. Letelt az idő, ismételten magadra maradtál. Az éjszakás orvossal annyit sikerül "beszélned", hogy ha valami baj lenne verd az ágyat meghallja és jön...

Csipognak a gépek, nézel össze vissza, igyekszel lélegezni életben maradni, nehezen múlnak a percek, hiányoznak a szeretteid, sehogy sem jó...alig várod, hogy másnap újra kikerülj és megkapd a kezelést.

Szólj hozzá

halál intenzív autoimmun betegség