Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok 100-as :) A hülyeség mindig is meghatározó, ami engem illet vagy a családomat, és természetesen ugyanígy vannak a barátaim is. Talán másképp ki se lehet bírni. Mindig kell, hogy meglegyen a humorérzéked, még ha vannak olyan napok, amikor eleged is van a világból. A következő napon már mosolyogsz. Így van ez rendjén.

A kórházi koszt annyira nagy adag és annyira finom volt, valamint mivel tesóméknak is kellett enniük valamit, hiszen munkából rohanás a kórházba hozzám, így majdhogy nem törzsvásárlónak számított a közeli McDonald's-ban :) Vagyonokat nem költött ugyan, hiszen a párszázas ajánlat mindig jól jött. Ekkor én még csak kívántam az ilyen jellegű ételeket, de nagyon nem bírtam őket megenni. 

Igaz a mondás: a motorosok összetartanak, mindig és minden körülmények között! Így volt ez a betegségem ideje alatt is. Zsolt, Laci és Isti (nem az exem!) mindig jöttek a kórházba látogatni, amikor csak tudtak. Persze Adrienn mit talált ki?! Legyen motoros selfie kép! Hát így lett is, napszemcsi, bukósisak, igazi motoros barát mellettem én az ágyban fekve. Szinte minden hülyeség érdekelt. Csilla és Noni is eljöttek hozzám. Nagyon megörültem nekik. Természetesen velük se maradhatott el a napszemcsis kép, hiszen nyár van vagy mi fene! Így visszanézve a képeket és visszagondolva az ott eltöltött időszakomban az a durván 2 hét neurológia olyan lassan telt el és annyi minden történt, hogy nehéz lenne részletesen mindent megemlíteni és mindenkit. 

Kis összefoglalóban, akik ott voltak mellettem és örökké hálás leszek nekik (remélem senkit se hagyok le): a családom (anyu-apu-tesóm-Era-nagymamám), Bogár-Angéla-Szabi, a főnököm és a közvetlen kolléganőm, a szomszédos barátném és párja Rozi-Peti, Noni-Csilla, a pécsi ismerősök (Pali-Balázs), Piros, Dia, Zsuzsóka, Macika és Nati, Réka, Bogi, N. Laci, Zoli, Laci-Isti, Zsolti-Bea, L.Erika és még sokan mások. Tényleg ne sértődjön meg, akit esetleg lehagytam, de így fél év után az emlékeimből és a "naplóból" táplálkozom. 

Olyan ételeket kívántam, amiket az életembe nem ennék meg. Ilyen pl. a sóska, a spenót. Alaphangon nem szeretem, de valahogy még ez is jobbnak látszott, mint a kórházban kapott ételek.