Egy év elteltével ideért a postás. Mondhatnám írónikusan. Elvégre is a postásnak nem kell mit szégyelnie, nem kell szembenéznie a be nem teljesített ígéreteivel. Nem kell visszagondolnia, hogy egyik nap még valaki kezét fogja, másnap kórházba köt ki az illető, de Ő maga képtelen ott lenni, támaszt nyújtani. Magában lezárni egy kapcsolatot inkább, mint szemtől szembe megmondani, hogy: vége. S befejezni, nem közös programozni, és nem bizonytalanságban tartani az illetőt, aki azt érzi, hogy van is, nincs is esélye a folytatáshoz. Ez a módszer olyan személytelen. 

Igaz, be kell látnom, hogy én is pofátlan vagyok. Hiszen hangoztattam, hogy remélem már a kukában landolt a kis csomagom, meg hogy ennyi idő elteltével már inkább nem is kell. ...

Folytatva utunkat a nagyimékig, jött egy üzenet. Meglepődtem. Már csak azért is, mert az illetővel február óta haragban állok. Nagyon másképp lát dolgokat. S csak a saját igaza van. A másik meglátása nem érdekes. Az Ő ideje szent és sérthetetlen. Egy barátságban úgy vélem nincs ilyen. Évekről beszélünk, nem pár napos ismertségről. Egyszer se vágtam senki fejéhez, aki barátomnak tekintettem, hogy:

"Bmeg az időmet rád szánom és kísérgetlek".

Szerintem ez evidens, alap, természetes. Azok részére, akit ténylegesen barátodnak tekintesz. Visszamenőlegesen elég annyit tudni, hogy februárban történt valami, ami végül nem a megbeszéltek szerint zajlott és én ennek hangott adtam. Innen kezdődött az összeveszés, ami tegnap óta ...

Visszagondolva talán ez a lehető legpoénosabb, legviccesebb rész a betegségem alatt és ezt ironikusan értem, mielőtt bárki hülyének nézne. :) lesz még érdekes ezzel kapcsolatosan.

Összefoglalva 1 hétig voltam egy bizonyos kórházban, ahonnan jobb volt távoznom, egy másikba. 

Ezalatt az egy hét alatt is már meg lehetett tapasztalni, hogy bajban kire számíthatsz és kire nem. Egy nagyon kedves barátom és talán nem bánja, hogy leírom a nevét: Szabi volt az, akiben a betegség kezdetétől pozitívan csalódtam. Ugyanis mi előtte 1 évig nem beszéltünk, mindenkinek meg volt a maga kis magánélete. Viszont ahogy megtudta, hogy én kórházba kerültem, még aznap nem érdekelve mikortól meddig van látogatási idő, bejött, hogy lásson, hogy ott ...