Emlékszem 2014-ben mennyi embertől hallottam azt, hogy ha majd 100%-ban felépülök, akkor ez az egész, ami Velem történt egy rossz álom lesz, gondolni se akarunk majd rá. A 31 évem alatt már megállapítottam azt a tényt, hogy valószínűleg én “földönkívüli” lehetek, merthogy sosem úgy gondolkodom, ahogy a nagy átlag az mára már bebizonyosodott.

Már akkor éreztem és tudtam, hogy én ezt az egészet nem rossz emlékként fogom felfogni. Motiváció, kérem szépen. Motiváció. Hiszen tudom, hogy a mínusz végtelenből hova érkeztem meg, és hova érkezhetek még meg kellő munkával, fejlődéssel, önismerettel, kitartással, akaraterővel, makacssággal és hittel. Nincs vége az utamnak, sőt, úgy érzem ez csak most fog igazán elkezdődni majd számomra. #motiváció #kihívás #biztatás

Bevallom, hogy az ismerkedés, a párkapcsolati témakörbe, mikor rengetegszer megkaptam, hogy mikor lesz pasim zavart, hogy vajon kinek kellenék így - vagy úgy, ilyen - olyan állapotban. Akkoriban mindenféle “jó” tanácsot kaptam, hogy hát ha ennyire zavar mondjak mást, hogy miért van bot nálam. Mindig azt mondtam, hogy nem engem zavar; hanem nem tudnám elképzelni, hogy egy “egészséges” ember miért akarna magának “problémát”, vagy miért változtatna “önként” az életén, hogy esetleg másképp kell megoldani egy-két dolgot miattam. Hiszen én amit kaptam, kaptam az élettől. Másnak önként nem kell választania ezt a világot. Nem tudtam megérteni, miért tenné ezt valaki. Valahol persze tudtam, hogy biztos nem maradok egyedül és lesz párom, de mégis voltak bennem kételyek és gátlások. Voltak próbálkozások, voltak “kudarcok”. Aztán mikor már elengedtem ezt a témát, és nem is görcsöltem rá már ezekre a kérdésekre, akkor rám talált a Szerelem és hálás vagyok érte, minden egyes percét köszönöm neki! Főleg, hogy elvisel  #hála #köszönöm #szerelem #másikfelem

Ha mégis őszinte akarok lenni, talán az zavart igazán abban az időben, hogy annyiszor megkaptam, hogy milyen szépen megyek a bottal, hogy miért nem hagyom már el. Megpróbáltam. Volt egy időszak 2016-ban, mikor szintén megmakacsoltam magam, csak a rossz irányba. Túlvállalás, “majd én megmutatom” szindróma, tessék akkor nem használom (legyetek boldogok), és jött egy jó 2-3 hónapos összeesés, összeomlás. Ott ismét rájöttem, hogy megint másokkal foglalkoztam saját magam helyett.

Foglalkozz a legtöbbet magaddal, a testeddel, az egészségeddel, mások elvárásai helyett. Mindent csak fokozatosan csinálj! #magadért

Be kellett látnom akkor, hogy ami még nem megy, az nem megy. Csorbult az önérzetem. Emlékszem ott ültem a buszmegállóban, sírtam, lelkileg is összeomlottam és csak azt tudtam hajtogatni, hogy:

“Nem hiszem el, hogy még erre is képtelen vagyok, hogy eljussak a munkahelyemig.”

Egy hasznavehetetlennek éreztem akkor magam. S kezdhettem minden előröl. A nulláról.

“...amikor feladod önmagadban a harmóniát, betegséget választasz...”

Hiába a sok “más jobban tudja” hozzáállás. Más nem tudja jobban(!), hogy Te mit érzel a testedben, hogy milyen ingereket tudsz már automatikusan kezelni, és miket nem. Hogy a járásod mennyi koncentrációt vesz el, ha nem használod a botot, vagy ha használod. Biztonsági szempont. Pszichológia. Legyen bármi. Az, aki átélte; az aki volt olyan állapotban, ahol én is; az tudja, hogy igen, a biztonság, az egészséged már mindenek előtt. #másnemtudjajobban

Miért fogjuk fel rossz emlékként? Miért kéne letagadnunk saját gyengeségeinket? Igen, “elestünk”. Felálltunk? Felálltunk! Megváltozott az életünk. Újjászülettünk. Hihetetlen erő lakozik bennünk, melyet magunk “kárán” ismertünk meg, és ez mindig is ott lesz nekünk. #újjászületés

Büszkének kellene lennünk magunkra. Képviselünk valamit, amit nagyon kevesen képviselnek. Ezzel együtt segíteni tudunk másoknak, támogatást tudunk adni, ami a mai világban egy kincs! #kincsvagyavilágnak

Nos,

Miért ne vállalhatnám fel azt, hogy egy autoimmun betegség élet-halál közé sodort?

Miért ne vállalhatnám, azt amit itt hagyott nekem a “barátom” = GBS?

(Guillain-barré syndrome) 

Vállalom.