Ma reggel még éreztem a gyomrom, hogy nem a legtökéletesebb. Mertem remélni, hogy a kezdeti reggeli mosdójáratból nem lesz hasmenéses járat. Reggel erősen gondolkodtam, hogy Adonisomat, és masszőrömet miért is nem mondtam le, mert nem igazán éreztem magamban az erőt (hiszen nem vagyok jedi lovag), hogy maximálisan meg tudjak felelni. 

Adonisom megérkezik. Nagyjából vázolom a helyzetet, körülbelül a padlón, úgyhogy ehhez mérten "lájtitornát" szeretnék. Lehetett látni egyébként a koordinációs feladatokon, hogy nem vagyok toppon. Mindig is csodáltam, hogy fiatalsága ellenére egy érett pasi, és lehet vele komolyabb dolgokról beszélgetni. Így volt most is. A másik pozitív dolog, hogy totál hasonlóan gondolkodunk egy adott témáról. Na nem mindenről, de most amiről szó volt arról igen. S meglepődtem, ez pedig pozitív meglepettség volt. 

Reggelim az a nagy semmi volt. Utána bekaptam 3 db mini sütit, mint a kisujjam nagyjából akkorák voltak. 

Utána egy nem épp frissítő masszázs, mert bár egyesek gondolom azt hiszik mennyire jó is nekem, hogy hetente valaki jön megmaszírozni, elárulom vannak eléggé még olyan területek, pl. láb hajlat, boka, váll, aminél egy-egy nyomkodás egy-egy szisszegésbe is torkollik. Szerintem egyébként mindenkinek jót tenne hetente egyszer, ha átmozgatná az izmait, nekem lehet többször, de nyilván anyagiakban nem mindenki engedheti meg magának sem egy - vagy több alkalmat. 

Délután voltam visszarendelve a gyógycipészhez. Valahogy már előre tudtam, hogy bár a mai nap lett volna a próba, ebből tutira nem lesz az. Tutira megszivat, mert a múlthéten mikor átmentem az ajtónál szembesültem, hogy nincs, és csak ott hagytam neki a képeimet. Valahogy éreztem, hogy a képek rám várnak. 

Ebédelni kellene. Étvágyam sehol. Gyengének érzem magam. Főként a vállaim. Mint mikor ráülnének. Tipikusan a lelki gondok ráültek a vállaimra. Érzem. A jobb oldalon jobban. Szombat óta nagyjából minden nap 1 fél tányér húslevest bírtam magamba préselni, és mellé nagyon sok vizet ittam. Ma sem történt másképp. Fél tányér húsleves. Majd kimenekültem a konyhából mondván az ételre se tudok ránézni és elteltem. 

Indulás előtt néhány háztartási keksz. Mégis legyen bennem valami. Erőt már érzek ahhoz, hogy elinduljak. Anyu jön velem és elkísér. Ez másképp se lett volna, mert a HÉV még mindig nem a barátom. Erősen gondolkodtam, és a késztetés bennem volt, hogy imádott Janimat itthon hagyom. Fejben le is kottásztam, hogy ide ki buszmegálló, anyu vár, ott felsegít, és akkor.... de aztán úgy döntöttem mégis viszem. Nem mertem bevállalni. Pedig kellene tudom. :( 

Találkozás anyuval, és érkezés a cipésznél. Kórházban volt. Első gondolatom: na akkor Ő is biztosan megismerte a magyar egészségügyet. Nem tévedtem. Nem említek nevet hol járt. S lehet nem szóról szóra írom a történetet. Elmesélte bement a tüneteivel, és egyszerűen nem tudtak rájönni mi lehet a probléma. A tünetek általánosak voltak. Küldték jobbra, küldték balra. Antibiotikumot nem akartak adni a tüneteketre: láz, hányás, talán hasmenés; mondván ha a tüneteket enyhítik nem jönnek rá, hogy mitől lehetnek azok. Megmelítette, hogy és ha beledöglik? Hát akkor ez van. Tipikus. A végén talán Ő javasolta, hogy mit nézzenek, hogy talán hol érez nem nagy fájdalmat, de talán kisugárzást. A végén kiderült a veséjén van valami kis folt. Kapott rá gyógyszert, most ún. sokk-terápiát alkalmaznak nála. Aztán megkérdezte a kezelő brigádot, hogy ezt úgy miért is nem vették eddig észre? A válasz: ez általában nőknél szokott kijönni, nekik gyengébb a veséjük, de azt sem tudják, hogy a nőknél mi okozza. Így hát egyáltalán nem gondolták volna, hogy neki egy erős férfinak, aki rendszeres kondiba tartja magát felmerülhetne ilyen tünet. 

Jót mosolyogtam :) Azt hiszem ismerem én is már a magyar egészségügyet. 

Így természetesen a mai alkalom nem a próbáról szólt, hanem a képekről, amiket eljuttattam. Milyen legyen, ismét még egy mérés hozzá. Két színből fog állni. Egy narancsból és egy barnából. Az alap a narancs szín lesz. Nem rikító. Mellé barnából valami díszt tesz rá. S a cipőfűző is barna lesz. A cipő típus, amit választottam pedig egy Converse. 

Jó tudom, hogy sosem lesz olyan, de mégis az irányelv ez, és várom, hogy mit lehet kihozni belőle. :) 

Mára pedig egyetlen egy feladatom van, hogy összeszedjem az energiámat, mert holnap útra kelek!