Egy újabb hét telt el. A héten nem egy embertől hallottam: "Kisimult vagy!" - bevallom ez a hét sem telt el zökkenőmentesen. Úgyhogy örülök, ha nem látszódnak már rajtam a lelki gondok. Hiszen vannak. Most is oly emberben csalódtunk, akinél még a rehabon azt mondtam, hogy becsüljük meg. Visszaemlékezve, már ott is megmondták, miért ragaszkodom én hozzá, mikor lelkileg fog valakit tönkretenni. S lám a jóslat igazzá vált. Lelkiekben egy hozzám közelálló személyt tesz tönkre. Sajnos az ember, ha csak 1-2 órát lát valakiből, még nem látja a teljes személyiségét. Ez rám is igaz. Nekem is van egy személyiségem, egyfajta egyényiségem. S nem kívánok lejjebb adni belőle. Nekem már nem hiányoznak a pofonok az élettől, mert nem tanulnám meg a leckéimet. Inkább, mint egy rendes kis diák, figyelek, tapasztalok, tanulok. Őszintén akkorát nem csalódtam az illetőben, mert ez már folyamatos volt. Inkább úgy fogalmaznék: jelenleg ő is elérte azt a határt, amit nálam nem léphet át. 

S azt hiszem ennyi rossz elég is volt a hétre. :) Merthogy csupa jó dolgok történnek ám velem, az ilyen kis "lelkifaszságok" mellett :) 

Szerencsémre kézhez vehettem a papírt, melyben azt írták, hogy ellátásra jogosult vagyok. Jelenleg intézem, mindemellett a munkahelyem is nagyon humános maradt, független a változásokat illetően. Lekopoghatom, hogy szerencsés helyzetben vagyok. Megúsztam a szerdai vihart is. Nálunk anno 2-3 éve volt, hogy kárt tett a vihar a lakásban, még hozzá lakhatatlanná vált. Pénteken ismételten meglátogathattam Mátét, és a fotóstúdióját. A testvéremről készített pár képet, vagyis jó párat. Anno egy utalvánnyal ajándékoztam meg Őt, amit Máténál tudott felhasználni. Az utalványt tartalmazó sminket pedig így magamra használtam fel. S szépen, mosolygósan pislákolva megkértem Mátét, hogy ha már esetleg itt vagyok, nem-e lőne pár képet rólam is. Imádom, mert nagyon jó fej, és teljes mértékben a hozzá elmenő vendégekért van. Csak ajánlani tudom! 

Máté után pedig jöhetett egy óra torna. Mivel ott voltam, ahol a jelenlegi ideiglenes edzőm (mivel a másik szabadságon) lakik, így tesóm elkísért tornára. Meleg is volt, le is fáradtam. Egyetlen egy szív fájdalmam, hogy érzékenyek a lábujjaim, és nem tudok olyan jellegű gyakorlatokat megcsinálni. Ilyenkor kedvem lenne feladni. Mert néha elegem van, hogy másképp vagy egyáltalán nem tudom elvégezni a feladatot. Torna után már baromi éhesen beültünk egy mekibe. Minions figurát adnak a Happy meal menühöz, nyilván nekem meg ez kellett! :) Fotó, torna. Már csak a doki hiányzott aznapra. Vissza kontroll. Kis lecseszés, amiért az egyik bogyeszt (vitamint) nem szereztem be, pedig elvileg az lenne a legfontosabb. Hazafele meg is álltunk az amúgy kieső Varga Gombászatnál, de csak mi lehetünk olyan szerencsések, hogy zárva találtuk a boltot. :) Nos akkor még várat magára. Ami a legfontosabb, hogy majd most még nődokihoz is bejelentkezhetek. Kéne, mert 1 évem nem éppen higiénikus környezetben telt el, így nem árt megnézettetni magam. No meg, alapból eltelt 1 év a rutin vizsgálatok megismétléséhez. Úgyhogy a jövőbeni feladatom: útlevél lejárt - annak megcsináltatása, és nődoki. Mindenhova időpont kérése. Na és persze az eljutás. Utóbbit azért is hanyagoltam eddig, mert nem igazán tudtam volna eljutni. Most majd meglátom, hogyan és miképp tudok. Mondjuk nincs lehetetlen, mert mindent meg lehet oldani, ha akarja az ember. Ja és igen, új fodrász keresése, merthogy a régi mellőzve az életünkből. Igen, igen róla szólt a blogom első fele. De no para, fodrász manapság már van minden utcában :) Csak találunk egy őrültet, mint amilyen én vagyok! :) 

Időközben kijutottam nagyimékhoz is. Közös ebéd. Már nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Jó érzés volt. Még ha közben a hét eseményeit is beszéltük meg. Ami még hátra van az egy mozi, illetőleg hogy a keresztfiammal is töltsek egy kis időt. Nemsokára születésnapja, de majd a következő hétvégén ünnepeljük, addig is előszülinapot tartok neki. Hogy mit kap ajándékba? Tőlem leginkább pénzt, amiből majd az udvarra készül neki egy kis játszóterecske. A legjobb, főleg ha valaki kertesházban lakik. Ezen kívül persze még töröm a buksim, hogy minek örülne. Bár ő mindenre azt mondja: Babáé! :) Imádom. Huncut! 

A nap süt, az élet szép, a küzdés folyamatos, ahogyan a változások is. Ne legyen okotok panaszra! Éljetek és élvezzétek, ami van. S ha netán valami rosszabb dolog történik is, jusson eszetekbe mennyi minden kis apróságnak lehet örülni. :)