Visszagondolva talán ez a lehető legpoénosabb, legviccesebb rész a betegségem alatt és ezt ironikusan értem, mielőtt bárki hülyének nézne. :) lesz még érdekes ezzel kapcsolatosan.

Összefoglalva 1 hétig voltam egy bizonyos kórházban, ahonnan jobb volt távoznom, egy másikba. 

Ezalatt az egy hét alatt is már meg lehetett tapasztalni, hogy bajban kire számíthatsz és kire nem. Egy nagyon kedves barátom és talán nem bánja, hogy leírom a nevét: Szabi volt az, akiben a betegség kezdetétől pozitívan csalódtam. Ugyanis mi előtte 1 évig nem beszéltünk, mindenkinek meg volt a maga kis magánélete. Viszont ahogy megtudta, hogy én kórházba kerültem, még aznap nem érdekelve mikortól meddig van látogatási idő, bejött, hogy lásson, hogy ott legyen velem, hogy támogasson. Szabi volt, aki a végén már a nővérek helyett tett át a szoba wc-re, mert azok elejtettek. Ja nem is, az ő szavaikkal élve: "kicsúsztam a kezeik közül". Tényleg, mert ez ebben a formában már számukra mást jelentett. No nem is ez a lényeg, volt, ami volt hál Istennek 1 hétről beszélünk, és igen ott jöttem vissza a halálból. A lényeg, hogy ebből látszik a barátság az az intézmény, ahol bármi is történik nem lehet szakítani :) Immáron 8 éve jóban rosszban barátként :) 

Akiben ekkor a leginkább csalódtam az konkrétan az a személy, aki anno még 1-2 hónappal ezelőtt a "társam" a "párom" a "pasim" volt. Akihez még a betegség előtt 1 hónappal odabújtál. Friss kapcsolat, nem túl hosszú, de nyilván mi valahogy másképp láttuk. Mást láttunk benne. Tény, ami tény a születésnapom környékén volt két nézeteltérésünk (ki, hogy nevezi), de nem eget verő problémából, amire ő közölte, hogy nem fog ez menni nekünk. Mondjuk én a mai napig azt vallom, hogy az exem az nem lesz sosem a jelenem és a jövőm és nem is értem, hogy miért kéne 5 percenként jelentkezni nála, vagy állandóan az exekkel programokat csinálni. Illetőleg, ha én valakivel összeköltözöm miért kéne, hogy a 7 napból 3-szor máshol éjszakázzam?! Na mindegy, ezek igen fura dolgok, de hát nem vagyunk egyformák :) Nekem ez a nem gyere be kategória, de valahogy úgy voltam vele, ha oda kerül a sor majd változik. Ilyenkor rádöbbenünk, hogy senki se fog a kedvedért változtatni az életén :) Érdekes módon egészen a betegségemig bizonytalan állapotba tudtam tartani a kapcsolatunkat, olyan szinten, hogy ezt mások is látták. No de kérem szépen, jött ez a GBS nekem aztán ez közbe szólt. Bekerültem az első számú kórházba, ahonnan ő csupán 3 villamos megállóra dolgozott. 1 hét alatt sajnos vagy nem, de nem sikerült bejönnie hozzám. Hogy mikor jött? Ó, a hatodik héten, amikor is már a második kórházat is megjártam, és a rehabilitációs intézetben kezdtem meg pályafutásom. 

Hallomásokból az jött le, hogy nyilván ő már magában lezárta a kapcsolatot, igaz ez kimondva, egyértelműsítve soha nem történt meg. Erre mondanám: Néma gyereknek anya sem érti a szavát. Valamint egy pasi legyen határozott és ő ebben a témában számomra eléggé nem volt az. Valamint, hogy emberileg szeret és fontos vagyok neki. Na már most, ha nekem valaki fontos, akkor afelől érdeklődni szoktam magamtól. :) Bár tudom én a Marsról jöttem vagy inkább a halálból vissza :) 

Mondhatjuk, hogy míg attól, akitől nem vártad az a mai napig veled van és melletted és támogat. Az a személy, aki az életed részét képezte, annyira, hogy tudtad szeretni, na ő aztán hetedhét határon innen túl... Meglepő és mulatságos.