Ragyogó napsütésre ébredtem. A betegszállító és köztem is kialakult egyfajta tiszteletadás, és mivel a szobatársamat és rokonait már régről ismerte, így volt, mikor reggel tőlem is megkérdezte, hogy kérek-e bármit, nemcsak a szobatárstól. Volt, mikor már kora reggel megkaptam a szokásos tiramisu italomat a földszinten található automatából. Kávét nem ihattam, és egészen addig nem is ittam, ameddig végleg nem engedtek haza. Kedves volt velem, és tisztelettudó, még az elején benne is kételkedtem, illetőleg nem tűnt túl szimpatikusnak, meg valahogy Ő is úgy lehetett velem, hogy én vagyok a macerás beteg, de a végére sikerült "összebarátkoznunk": Nem egyszer mondta, hogy hagyjam azt a 100 forintot, amibe került a reggeli kis itókám, és ...

Ezen a hétvégén is megtettük a szokásos cukrászda körünket immáron Zsoltékkal. Emlékszem Fanni valami irtózatosan tömény sütit választott. Nem is értettem, hogy bírja megenni ezt egy gyerek.

Talán ez is volt az utolsó nagyobb utam Rodeó Rudival, mert sikerült elintézni másoknak, hogy elvegyék tőlem, és nyert a sima kerekesszék. Mondván nekem abban kell megtanulnom élnem, önállónak lennem. Nem hiszem, hogy nem lett volna mindegy melyikből állok fel, de ez is amolyan még egyet rúgjunk bele érzést keltett bennem. Nem baj, én akkor is meg fogom mutatni, hogy felállok innen, és mindegy milyen eszközt adnak nekem. 

4,5 hónap után újra zuhany alá tudtuk jutni a fekve mosdatás helyett. Két számomra kedves nővér volt az éjszakás, és ...

Eljött a következő hét. Most írjuk a tizenkilencedik hetet. 19 hete, hogy kórházba kerültem, és elkezdődött velem ez az egész rémálom. Mostanra azt hiszem én is inkább áldásnak érzem, hogy miért, ne kérdezzétek. 

Kaptam egy képet Magditól, az egyik pécsi ismerősömtől, hát azt hittem megkönnyezem, látván, hogy a nyaralásuk alatt is rám gondolnak:

Számomra ezek az apróságok annyira meghatóak voltak a betegségem alatt, hogy képes voltam ilyenkor az egész életemet magam elé pörgetni, a betegség kezdetét újra átélni és sírni, még talán a mai napig. Ezek az emlékek azok, melyeket sosem lehet elfelejteni. Azt, hogy mennyi mindent kaptál az emberektől, hogy kik azok az emberek, akik melletted álltak és a mai napig melletted ...