Mondanom se kell, hogy alig alszol. Egyrészt a fájdalomtól, másrészt pedig az izgalomtól, hogy mi vár rád. 

Eljön a másnap. Vizit. "Húzza fel a lábát! Óóóó ez jó. Ma még se vesszük le az agyvizet." Megkönnyebbülsz egy kicsit. Közben visznek mindenféle vizsgálatokra. Egy baj van, hogy estére már azt érzed a tőled 10 lépésnyire lévő mosdó olyan messze van, mintha 20 km-t kellene megtenned. Kimész, hogy elvégezd a dolgod, de nem bírsz felállni. Csengetsz, de nem jön senki. Erőt kell venned magadon és valahogy visszatalálni a helyedre. Közben nézed, ahogy az idős betegek előtt elsántikálsz(?!), ők téged néznek. Fiatal vagy és féltenek. Egy-két jó szót kapsz. Kellemetlen. 28 évesen mit keresek én itt?! 

Délután alig várod, hogy jöjjenek hozzád a szeretteid látogatóba. Folyamatosan tájékoztatod őket, a kollégáid, a főnököd az állapotodról, ameddig tudod. Estére már a mosdóba menetel rajtam kívül még 2 emberes. Hihetetlen, ahogy a barátnőm és a testvérem oldalt támogatnak, hogy ki tudjak menni elvégezni a dolgom. 

"Rongybaba" nagyjából ezt lehet rám mondani...

Kedd estére bátyám a tünetek alapján utána keresett az interneten (mert google a mi barátunk), hogy milyen betegségekre jellemzőek a tünetek. Az orvostól meg is kérdezte: Agyhártya gyulladás? "Kizárva" jött a válasz. Autoimmun betegség? "Igen, arra gyanakszunk, ezért szeretnénk levenni az agyvizet." Testvérem már akkor tudta, hogy valószínűleg GBS-em van, azaz Guillain-barre syndrome-m. Innentől két síkon folyik a történet. Amit én, és amit a szeretteim átéltek. 

Eljön a szerda, amikor is küldenek hozzád egy pszichológust. (Agyvíz levétel még sehol sem. Minek?!) Próbálkozol vele beszélgetni, de ők egy külön állatfaj. Szerintem tuti nem 100-sok :) Jó, tudom én se, de az tényleg egy más világ. Ne akard megérteni őket, ők se tudnak téged. Ad házi feladatot 566 kérdésből álló tesztet (igaz-hamis) tölts ki. Mondanom se kell, hogy alig láttam a kérdéseket, mert persze nem friss a nyomtatás. A kezeimet akkora már szintén nem éreztem, mint ahogy a lábaimat. Feltűnt, hogy a beszédemmel is gondok vannak. Szájzár. Mi hiányzik még nekem? teszem fel a költői kérdést. Próbálok beszélni. Aki ismer tudja, hogy nyílt személyiség vagyok, bárkivel bármiről el tudok beszélgetni. Próbálkozom, hogy megértsenek mit akarok. 

Kapsz hideget meleget, megtapasztalod, hogy milyen is az egészségügy. "28 évesen jó lenne, ha összeszednéd az akarat erőd és nem játszanád meg magad, mint egy 90 éves" - szegezi oda neked az egyik nővér a mondatát, mert épp segítséget kértél. Őszintén, ha tudnék menni nem itt lennék, nyögöm vissza. Ki akar mégis 28 évesen egy lepukkant kórházi teremben lenni lebénultan, hallgatva az idősebbek jajgatását, nyögését, és várni, hogy teljen az idő, hogy végre valaki meglátogasson, hogy ne féljél, hogy ne legyél egyedül a magánnyal. 

Teszt. Egy páran körülöttem ott voltak, és segítettek kitölteni. Jókat röhögünk a kérdéseken. Egy-kettő, amire emlékszem: 

- Önt megigézi a tűz?

- Szerette(?!) édesanyját? /múlt idő.../

- Egyetért azzal, hogy a legtöbb embernek bűnös sexuális gondolatai vannak? /na ezen jót röhögtem, naná, hogy egyetértek!/

- és még sorolhatnánk a "normális" emberek számára vicces kérdéseket, állításokat, de nyilván ez is egy szakma, biztos olyan fontosak ezek a kérdések, mint majd látni fogjátok később a "Jól aludt-e?" és a "Van étvágya?" című kérdéskörök.

Eredmény másnap: "Kritikus helyzetben van Adrienn. 6-8 hét pszichiátriai osztály." - Mi van?! Hülye lennék és ezért nem tudnék járni? Totális bénulásban a szervezetem, a szájzárral küszködök. Azonnal telefonálgatás, hogy most mi legyen? Azért mert, mint minden embernek vannak szoktak lelki problémái lenni, attól lebénul?! Igen, vannak a lelki tüneteknek fizikai jelei is, de őszintén szólva voltam én már anno nagyobb lelki válságban is, mégis tudtam menni. Nem érzem magam hülyének. 

Természetesen agyvizet még nem vettek, pedig mint utóbb kiderült írtó fontos lett volna azonnal megcsinálni ezt a beavatkozást, és ami elkeserítő, hogy a főorvosnak ezt tudnia kellett volna, mégis késleltette az agyvíz levételt. 

Közben nagy intézkedések, jobb ha keresünk másik kórházat, mert úgy érzem itt nem nagyon tudnak rajtam segíteni. Nem akarok ott maradni, ahol vagyok. "Valaki mentsen innen ki." - csak erre vágytam.