Durván 1 hétre rá, hogy felkerültem a neurológiai osztályra a hangulatom jó volt, a stílusom a régi odamondom a frankót, mégis újabb agyvizet kellett venni tőlem, és számos vizsgálaton kellett átesnem, mert az orvosok nem voltak elégedettek a gyógyulásommal. Mondhatni, hogy egy jó hullámban felkerültem az osztályra, és ott folyamatosan, mintha az óceán közepén lettem volna az állapotom hullámzott. 

Újabb agyvíz levétel. :( Emlékszem, mikor ezt a vizitnél az orvos közölte annyit kértem, hogy hívják fel anyut, és szóljanak neki, legalábbis én csak értesítést kértem, hogy tudják a családtagjaim mi történik velem. Tudtam, hogy mi fog. Újabb szúrás a gerincbe... Ismertem az érzést, így annyira nem féltem, tudtam mire ...

Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok 100-as :) A hülyeség mindig is meghatározó, ami engem illet vagy a családomat, és természetesen ugyanígy vannak a barátaim is. Talán másképp ki se lehet bírni. Mindig kell, hogy meglegyen a humorérzéked, még ha vannak olyan napok, amikor eleged is van a világból. A következő napon már mosolyogsz. Így van ez rendjén.

A kórházi koszt annyira nagy adag és annyira finom volt, valamint mivel tesóméknak is kellett enniük valamit, hiszen munkából rohanás a kórházba hozzám, így majdhogy nem törzsvásárlónak számított a közeli McDonald's-ban :) Vagyonokat nem költött ugyan, hiszen a párszázas ajánlat mindig jól jött. Ekkor én még csak kívántam az ilyen jellegű ételeket, de nagyon nem bírtam őket ...

Elkezdődött egy újabb helyen lévő életem 2014. 06.10-től.

Az ágy probléma másnapra megoldódott, kaptam távirányítós ágyat, mellyel tényleg kicsit önállósodni tudtam. Értsétek: reggelit meg tudtam fogni a kezemben úgy ahogy, de önállóan tudtam enni. Ugyanez ebédnél és vacsoránál. 

A betegségem szinte kezdete óta testvérem az egyik közösségi oldalon létrehozott egy zárt (mai nappal már titkosított) csoportot, így innentől kezdve részletességében ezen csoporton vezetett "napló" és az általam megélt/átélt dolgok alapján írom tovább blogomat. 

Az osztályon engedélyezett lett volna, hogy laptopot használhassak és filmeket nézhessek. A telefonhasználat továbbra is tilos volt nekem, mondván leterhelném a szervezetemet ...

Az intenzív osztályon eltöltött idő alatt, sikerült megszabadulnom néhány "műanyagtól". Ilyen volt pl. a gyomorszonda, és az a cső, amelyen át levegőt kaptam. Kicsi - a kedvenc nővérem ott - segítségével elkezdtem valamilyen szinten önállósodni. Ő volt az a határozott nő, akinek köszönhetem, hogy elkezdtem pépes ételeket enni, illetőleg természetesen a folyadék mennyiségre is ügyeltem. Szóltam is anyuéknak, hogy iszkiri DM (nem reklámozni szeretném) és az összes pépes bébi ételt vásárolják fel, mert most már végre tudok enni! :) 

Megoszlottak a vélemények az intenzív osztályon lévő orvosok között, hogy mikor tegyenek át a Neurológiai osztályra, Dr. Budai főorvoshoz, aki már várt engem. Szinte mindig egy-egy hajszálon ...