Elkezdődött egy újabb helyen lévő életem 2014. 06.10-től.

Az ágy probléma másnapra megoldódott, kaptam távirányítós ágyat, mellyel tényleg kicsit önállósodni tudtam. Értsétek: reggelit meg tudtam fogni a kezemben úgy ahogy, de önállóan tudtam enni. Ugyanez ebédnél és vacsoránál. 

A betegségem szinte kezdete óta testvérem az egyik közösségi oldalon létrehozott egy zárt (mai nappal már titkosított) csoportot, így innentől kezdve részletességében ezen csoporton vezetett "napló" és az általam megélt/átélt dolgok alapján írom tovább blogomat. 

Az osztályon engedélyezett lett volna, hogy laptopot használhassak és filmeket nézhessek. A telefonhasználat továbbra is tilos volt nekem, mondván leterhelném a szervezetemet vele. Laptopot pedig én nem akartam bevinni, mondván az állapotomat nem éreztem annyira jónak, hogy oda tudnék rá figyelni és vigyázni. A szájzáram szépen lassan és tényleg nagyon lassan kezdett feloldódni, mindenki kérte, hogy próbáljak meg artikulálni. Kezdtem egyre jobban érthetőbben beszélni, de látszott, hogy a teljes arcom le van bénulva, nincs mimika benne, nem mozdulnak az izmok, tisztára mint egy póker arc. Még poénkodtam is ezzel, hogy nekem most kéne mennem egy póker versenyre, tuti megnyerném, mert senki semmit nem látna rajtam :) 

Tájékoztatták anyuékat, hogy a nap minden szakára jusson olyan ember, aki bent van mellettem. Egyrészt igénylem is, hogy a családtagjaim, szeretteim, barátok, stb. ott legyenek, másrészt kell is, hiszen ez is egyfajta terápia. 

Azt ígérték, hogy az osztályon továbbra is kapok majd gyógytornát, és folyamatos terhelés alá tesznek, hiszen a szervezetnek vissza kell szoknia arra, hogy mozgásban legyen. Anikó volt a gyógytornászom, akit nagyon megkedveltem. TENS készülékkel próbálta az arcon lévő izmokat és a lábamat stimulálni, hogy elinduljon a mozgás. Ezen kívül pedig próbálta a lábaimat elsődlegesen tornáztatni. 

Jeleztem, hogy az ötödik ferezis már annyira nem esett jól. Gyenge és kimerült voltam. Az egyik vizit alkalmával újra rám tört olyan jellegű köhögés, hogy azt hittem ott fulladok meg. Anyu és a doktornő ott álltak az ágyam mellett. Ez a gyengeség jelentkezett a kezeimben is, és az étvágyamban. Éreztem, hogy kezd visszaesni az állapotom. Mintha újra nem bírnék egyedül megfogni semmit. 

Az orvosok elhatározták, hogy a ferezis után egy speciális készítményt fogok kapni vénásan. 5 napon át kaptam IVG infúziót, naponta 6 flaskával. Ez egy olyan speciális készítmény, mely a vérnek egy bizonyos alkotóelemét tartalmazza, amely jelenleg akkor hiányzott a szervezetemből. 

Enni nem igen tudtam, csak a pépes ételek maradtak, leves illetve főzelékek úgy ahogy. Gyümölcsöket akkor tudtam enni, ha leturmixolták. Inni rostosat illetve ízesített vizeket ittam. 

Ahogy telt az idő itt is egyre több ápolót sikerült megismernem. A csapat viszonylag fiatalos volt. Az elején már volt egy lány, ő a továbbiakban is fontos szerepet játszik az életemben a mai napig. Ő Brigi. Brigi volt az egyetlen olyan ápoló, aki ha dolgozott naponta többször bejött hozzám beszélgetni, megtudtam, hogy nagyjából egy idősek vagyunk, én 28 ő 29. Van egy kisfia, hogy a jelenlegi párja betegszállító, a fia apjával szétmentek. (Gondoltam nyilván hol máshol ismerkedjen az ember, mint a munkahelyén. Erről nekem is vannak tapasztalataim :) )

Miután már a Szent László kórház elég közel volt (van) a munkahelyemhez, így szerencsére azon kollégákra mindig is számíthattam a látogatás terén, akikkel jóba voltam (vagyok), és szerettek (szeretnek). Nem egyszer sikerült feldobni a hangulatomat! 

Egy személyes kép...