Elolvastam a cikket, és bele-beleolvastam a blogba... Most is csak azt tudom mondani, hogy iszonyat amit végigcsináltál.... és büszke lehetsz magadra, hogy küzdöttél, nem adtad fel....stb. Tisztellek!! A szó legszorosabb értelmében!!!! Maradj mindig ilyen,- a sok rossz ellenére - életvidám, és tündéri, bájos, kedves....stb. mert az vagy! Remélem, hallhatok még felőled, és találkozunk is majd valamikor.... Puszi.

Köszönöm szépen neki, és mindenkinek, aki így gondolja :) 

S itt megragadom az alkalmat, hogy leírjam, amit már az egyik közösségi oldalon is megtettem: Mindig meglepődöm, ha számomra ismeretlen emberek ismernek meg és a jelenlegi helyzetemet. Ami a legfontosabb, hogy cseppet sem érzékeltetik, hogy más lennék most, mint Ők. Volt, aki felnézett rám, és büszke is, pedig, most találkozott velem életében először, de meg nem mondta volna, hogy alig fél éve még totál lebénultan feküdtem valahol, vagy pár hónappal ezelőtt kerekesszékben ültem. Volt olyan, aki már az én bulimat szervezné, és kérdezte, mikor leszek 100%-ban partyképes, mert látja, hogy milyen erős vagyok, megyek, csinálom, és bár vannak korlátaim, mégis lejön, hogy milyen kis pörgős, mosolygós, belevaló vagyok. Amint partyképes leszek hasonlóan az egyik ismerősöm bulijához (amin én is részt vettem, csak az estét a tánc helyett végig ültem) szerveznek egyet nekem. Olyan is volt, aki megjegyezte, hogy nem tud ellenállni a szemeimnek. Hát igen a jó "öreg" boszis szemek. "Mindenem szép, de azok a szemek". Csak mosolyogtam. Igen, kiváltságosak, bizony ám! :)

Mindig jusson idő nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje, olvasni mert ez a kötelesség alapköve, dolgozni mert ez a siker ára, játszani mert ez az örök ifjúság titka, szeretetet adni mert gyógyitja az embert, azt is aki adja, azt is aki kapja, egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere, és néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.