A hétvégén szerettem volna kimozdulni. Nem a négy fal között ülni. Az eredeti program egy gyerekes családdal lett volna, de ők lemondták, amit megértettem és elfogadtam. Viszont nekem akkor is mehetnékem volt, hogy fejlődjek. 

Így megbeszéltem tesómmal, hogy ha jön Budapestről lebuszozom az állomásra és jöjjön velem sétálni a városba. 

10 óra körül találkoztunk és szépen lassan a sajátos tempómban végig néztük a várost. Kézműves kiállítás - vásár volt. Meglepődtem. Számtalan szép dolgokra lehetett lelni, főleg, aki szereti az ilyeneket. 

Beültünk kávézni és sütizni egyet a helyi híres cukrászdába. Természetesen a kávét édesítővel, a süteményből pedig diabetikus süteményt kértem. Ha lehet odafigyelek már, hogy mit és hol eszem. Ezután folytattuk a sétánkat. 

Leérve a Dunapartra bementünk az egyik ismerősünk éttermébe, ahol is megebédeltünk. Sokat nem. Tesóm egy cézár salátát, én pedig egy tál gulyás levest ettem délben. Onnan még visszanéztünk a vásárba, ahol is nagymamámnak vásároltunk ajándékot, majd elsétáltunk hozzájuk. Egyben a egészet nem bírtam volna, így rendszerint megálltunk pihenni. 

Képek a hangulatos városkáról: 

Ekkor még úgy gondoltuk egész jó napunk van. Ülni kint a Dunaparton egy étteremben, nyugalom, csend. Látni, ahogy a város ébredezik, ahogy egyre többen jönnek sétálni, gyerekkel, kutyákkal, megjelentek a motorosok. Jó volt azt érezni, hogy béke, nyugalom, csend. Nincs más dolgod, csak pihenni és feltőltödni. 

Majd jött a délután, és egy nem várt találkkozás.....