Tavaly a fantasztikusnak hitt kapcsolatomban, amiről bebizonyosodott, hogy annyira azért még sem az, tervbe volt véve egy Állatkerti séta. Családostul, nővérestől, szülőstül, párostól. Azon héten már a László kórházban feküdtem az intenzíven, amikor is megüzentettem, hogy az akkori hétvégére tervezett kiruccanás elmarad részemről, ugyanis én fekszem....fekszem....és fekszem.... No hát mit tegyek, lusta voltam lebénultan felkelni és elmenni. :) 

Az idei évben Brigivel volt tervben, hogy a négy napos hosszú hétvégén gyerkőcének beígérjük, hogy elvisszük Őt a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Most majdnem mondhatnám, hogy na a két "egészséges", hiszen Briginek Myasthenia Gravisa, nekem ugyebár Guillain-barre syndrome-m van. Csúcsszuper párosítás ám! :) De mi megváltjuk a világot, mert mi vagyunk a királylányok, és mindenki más az alattvalónk :) Időközben pedig elinvitáltam a "kiskerilányom", Fannit és Beáékat. Ha már odamegyünk ez az a hely, ahol a gyermekek kifejezetten jól érzik magukat, miért ne legyenek akkor már sokan :) Brigiéknek időközben másképp alakult ez a kivitelezés, de mi azért rendíthetetlenek voltunk, és a borús idő ellenére elindultunk, nekivágtunk a nagy kalandnak. Pláne, mert nyilván ki ha én nem, a "trójai faló", aki csak megy előre, és majd csak úgy nyílnak előttem a kapuk, miért ne tudnám ezt is kivitelezni. :) 

A nagy kalandból az lett, hogy délelőtt 10-től délután 15 óráig voltunk ott. Elárulom kevés 1 nap arra, hogy az ember ténylegesen, normálisan, gyerekestől, mindenestől bejárja az egész területet, pláne, hogy a belépő ára tartalmazza a régi Vidámpark területén kialakított Holnemvolt Park látogatását is. Nem is volt kérdés, hogy a régi, ezeréves hullámvasútra nekünk fel kell ülni! Persze fizetsz, mindenért, még majd azért is, hogy levegőt veszel :) No és persze azt se felejtsük el, hogy az én tempóm még reggel viszonylag gyors, napközben fáradok annyit, hogy ez hátráltató tényező lehet. 

Holnemvolt Parkunkban ami ingyenes, az kizárólag az állatsimogatók, játszóterek. A megmaradt szórakozások mind zsetonba kerülnek. 1 zseton 200 forint. Nem is olyan nagy összeg, mondhatnánk, de azért sok kicsi sokra megy, főleg egy több tagú családnak. A szellemvasút, és a régi, mondhatni fapados kis hullámvasút volt a favorit. Gyermek lévén az összes játszóteret megnéztük, kipróbáltuk. Ezen kívül pedig a Fővárosi Állat- és Növénykert egy bizonyos részét tudtuk bejárni. Beültünk egy állat bemutatóra is, ahol emlős állatokat, illetőleg madarakat hoztak körbe, és meséltek róluk. Bagoly, holló, héja, ormányos medve, stb. 

Csak mentünk, mentünk és mentünk. Nem is tudom talán 5-6 km-t tehettünk meg az állandó sétával. (Csúcs szupi okos teló már ezt is méri ám) Délután 15 óra, még közel se jártuk be az egész területet, de gyermeken láttuk fáradt, mi is kezdünk fáradni, ránk tör az éhségérzet, nekem speciál már annyira fájt a cipőben a lábam, hogy bottal is tyúklépésben haladtam. Sokszor kellett meg-megállnom és leülnöm. Éreztem ez a cipő se volt túl jó, hiszen bár túra cipő, bár a méret jó, de a lábam nem bírja. Egyre inkább érzem, hogy érzékeny a lábujjam, hogy sajgat, hogy belenyílal. Hátráltattam a csapatot egyértelműen, de összeszorított foggal és némi mosollyal igyekeztem bírni a tempót, azt, hogy de miattam nem kell hazamenni. Végül mondhatni közös döntés volt, hogy mi ma ennyit bírtunk. 

Hazafele szokásosan törzsgyökeres helyünk az Andretti nyújtott pihentető érzést. A többség megebédelt, vagy már talán vacsorázott, ittunk egy üdítőt, majd hazafuvaroztak. Belépvén a lépcsőházba pedig azonnali cipő levétel, és irány zokniban fel a durván 100 lépcső. Ezzel megkímélve a szomszédok fáradtságát, fel is takarítottam a hófehér zoknimmal az egész épületet :) 

Mégis azt mondom, a mai nap megérte. Hálát adok, hogy ha még csak ennyire is, de el tudtam menni. Fel tudtam ülni, meg tudtam csinálni, ott lehettem. Nem számít, hogy nem jártam végig az egész területet, nem érzem úgy, hogy csalódottnak kellene lennem. Azokkal voltam, akiket szeretek, akik szeretnek, akik így ilyen formában ismertek meg, és egy percig sem akadályoztak, hanem mindig is támogattak. Velük mindig volt megoldás mindenre. 

Következőleg pedig ismételten vár majd ránk egy kaland.... hiszen nem adtuk fel, hogy a területen lévő többi állatot, növényt ne nézzük meg. A hely visszavár, én pedig erősödöm annyira, hogy legközelebb a többi részére is el tudjak jutni! :)