Péntek este. Fáradtan. Fel kéne hívnom az edzőm. De nem akarom. De nincs kedvem. De megint korán kelni. De nincs úgy buszom. De ha megyek, utána már nem tudok a keri fiamhoz, mert délutáni szunyókálás lesz. De....De....De....De....De.... Nyűglődés. Őszintén megmondom sok kedvem nem volt a hétvégét elindítani sehogysem. Legszívesebben sehova se mentem volna, senkivel se, egy lakatlan szigeten pihentem volna a tűző napon, körülöttem vízparttal. 

Este 9. Csak kéne telefonálnom. Tudtam, hogy akárhogy megyek is be edzeni, délelőtt 11-12, vagy 13-14 között, már nem lesz értelme keri fiamhoz mennem, hiszen délután Ő még alszik. Így megkértem az anyuját, Nővérkémet, hogy nem lenne-e gond, ha a jövőhét hétvégére tennénk át. Edzőm úgyis szabadságra megy, a helyettesítés meg hétköznap lesz. 

"Várlak délelőtt 10-re". Jó rendben, akkor feküdjünk le viszonylag korán. Ami nekem sosem jön össze. Keljünk fel megint korán, és ne legyünk fáradtak. Este még egy üzenet váltás valakivel. "Éhes vagyok" - basszus este fél 10-kor voltam éhes. Az illető meginvitált vacsorázni, de közöltem mire leírta én addigra bevágtam magamba egy kis adag lecsót. Nos igen, ennyit a diétáról. Éhes voltam! Majd a következő üzenet: "Holnap meki?" Gondoltam, hogy MEGMENTŐ, és még talán haza is dob! Nem is rossz, legalább spórolok egy utat energiában. Másrészt mi bajom is lehet azon kívül, hogy az elcseszett születésnapomat legalább kárpótolja! :) 

Bár 10-re volt páciens, de közvetlen buszjárattal csak így tudtam érkezni. Így szépen megvártam a soromat 11-ig. 1 óra torna. Nekem is volt nézőközönségem, így megkértem, hogy ha nem probléma akkor fotózzon, mondván kell a blogomba :) Szeretném szemléltetni Nektek, hogy bár ránézésre azt hinnétek egyszerű feladatok, nekem még nem azok. 

Megtartani a csípőm és közben folyamatosan feladatokat csinálni úgy, hogy a csipőm fent maradjon nem könnyű. Megtalálnom az egyensúlyom, és agyban elhinnem, hogy az helyes, amit érzek, szintén nem könnyű. Minden egyes járás tanulással, mert igen, meg kell tanulnom helyesen járni, koncentrálok. Rendszerint egy pontra. Észlelhető. Aki kicsit is odafigyel látni fogja. Koncentrálnom kell, hogy ha leteszem a talpam, hiába az érzetek, nekem el kell hinnem, hogy egyenesen járok (fizikailag azon is, csak az érzetek miatt másképp érzem); nem szabad mozognia a csípőmnek; mindezek mellett egyensúlyozzak egy lábon. Néha sok. De már kezdek belejönni. Adonisomnál ugrálnom kell egy lábon, Jocómnál pedig megállni egy lábon.  

Délután 13 óra körül érkeztek értem. Mozi, meki. Mozi előtt pedig betérvén egy játékboltba jól be is vásároltunk. Vagyis Ő. Én voltam az ajándékozott. Betudtuk születésnapi ajándéknak, ha már anno elmaradt. Így beülvén a moziba tele Minionsal :) A film a Terminátor: Genisys. Jókat röhögtem rajta. Megérte. Jöhet a meki, ahol szintén újabb Minions beszerzése. Annyira mindegy is volt, hogy mit eszem, csak legyen egy kis Minionsom. Utána kocsival hazadobtak, de előtte még tettünk egy tiszteletkört a belvárosban. 

Sem a plázában, sem a mekinél és sem Szentendre belvárosában nem használtam a botom. Utoljára reggel volt nálam a tömegközlekedésnél. Azt hiszem büszke vagyok a mai napomra! Mind emellett pedig igen hálás is! Köszönöm szépen!