Érzelmek. Nehéz róluk beszélni. Ha még sikerül is, vajon a hallgatóság megérti-e? Egy idő után, egyáltalán akarunk-e bármiféle érzelemről beszélni másokkal? Vagy éppen úgy érezzük, hogy totálisan felesleges. 

Én már eljutottam az utóbbira. Feleslegesnek érzem, hogy a saját közösségi adatlapomon saját magamról, az állapotomról, a napi küzdésekről, jó vagy épp rossz szituációról beszámoljak. Az elmúlt időszak nagyon is rávilágított arra, hogy teljesen felesleges. Az információk úgyis körbe érnek, és megtapasztalva úgysem úgy, ahogy az igaz. Akinek volt, és van is egy csöpp épp elméje, az nagyon jól tudja, és ért meg egy-egy rövidke villantásból bármit. Akinek meg nincs annak meg édes mindegy mit is posztolsz ki. 

A két kedvencem heti rendszerességgel:

- Párkapcsolatod van? Hogy állsz a pasikkal? De miért gondolod úgy, ahogy gondolod? 

- Irigyellek.

Az elsőre a válaszom, hogy ha szerinted tényleg ez a legfontosabb, akkor nagyon tudlak sajnálni. Hogy miért vélekedek úgy a párkapcsolatról ahogyan, annak talán meg van a maga oka. Ha még nem tudnád kezd el olvasni előről a történetem. Ha nem érted, akkor szintén sajnállak. 

A másodikra a válaszom, hogy mégis mit? Most mondanám, hogy nagyon szívesen odaadom, amivel az élet megajándékozott, de valójában úgy gondolom, hogy már nem adnám.

De egy valamit sose felejts el, ne csak a jó dolgokra legyél irigy, hanem a szarra is. Irigy vagy, mert mint más ember én is elmegyek majd nyaralni? Mert van olyan, aki be tud vállalni, és nem azon parázik, hogy mi fog történni, mi történhet, és mikor kell mentőt hívni?! Te is ugyanúgy megtehetnéd, mégis őszintén tojsz rám ilyen téren. Másik része, amit sose senki nem akar meglátni. Egy-egy jó szituáció mellett mennyi munka, készülés, és erőbefektetés van. 

"De jó neked, mész nyaralni" - Igen. De jó nekem, hogy már most fejben készítem fel a szervezetem. De jó nekem, hogy 2 éve nem úsztam se medencébe, sem tóba, se tengerbe, így van bennem egy féllelem, hogy a jelenlegi izomzatom, testem hogyan miképp fog reagálni. De jó nekem, hogy a szilárd talajon is bizonytalan vagyok, így már jó előre lejátszom, hogy egy homokos talajon vagy a vizes talajon hogyan is fogom megoldani a menést, mondjuk bot nélkül. De jó nekem, hogy bevállalok egy hosszú utazást, és épp kompressziós harisnyát szeretnék magamnak vásárolni, hogy ezzel is védjem a lábaim. Ne legyen trombózis, ne dagadjon, stb. 

Ezek mind nem számítanak ugyebár. Csak az, hogy "jövök-megyek". 

Elvégre is:

DE JÓ NEKEM!