Miután bekerültem a másik kórház intenzív osztályára testvérem elmesélte, hogy próbált utána nézni és minél több információt megtudni a betegségemről. Említett egy 12 perces kis filmet, nagyjából elmesélte a történetet, és biztatott, hogy igenis én meg fogok gyógyulni. Annyit tudtam, hogy a videóban a főszereplő, akinél ezt a betegséget diagnosztizálták sokkal rosszabb állapotba volt az elején, mint én. Sokszor eszembe juttatták a későbbiek folyamán a videót, és hogy egyszer látnom kell. 

Ezt ide posztolom ki, de bevallom őszintén, hogy megnézni a 28. héten néztem meg először. egy szombati napon. Ekkor már másodjára vagyok itthon kimenőn hétvégére és a blogomat is ekkor kezdtem el írni nektek. Hozzá teszem még korántsem vagyok gyógyult, na de erről később...

Én kibírtam sírás nélkül, mert tudtam miről szól, ekkora már én is átéltem mindent, de csak erős idegzetű emberek nézzék végig. Kétlem, hogy ezt sírás nélkül, könnyes szemek nélkül bárki végig tudja nézni, aki nem volt ugyanebben a helyzetben.