Október utolsó napja.

Hajnali 4... de rég volt már h nem bírtunk aludni. Agyalás, kattogás. Miértek keresése. Véletlenek játéka, amiről tudod h nincs. Hogyan tovább? Mintha hirtelen minden megint egyszerre történne. De javu. Csak most már erősebb vagy. Tudod az utad folytatni kell. Összehoznak elválasztanak. Megmaradnak eltávolodnak. Kötődsz s kötődnek hozzád. Megszokások amik egyszer elmúlnak. 
Nincs válasz, nem érted csak tudod mindennek oka volt van s lesz az életedben. Tanulsz s tanítasz.

Reggel anyu bent volt nálam. Ádi jött, hogy közösen megyünk majd kezelésre. Én meg próbáltam, hogy felálljak az ágy szélénél. Úgy próbáltam, ahogy anno gyakoroltatta velem a régi gyógytornászom, persze, hogy nem ment. Majd egy sajátos módszerrel úgy felálltam vigyázzba, mintha seregnél lettem volna. Anyu és Ádi csak néztek, hogy mi van velem?! Emlékszem Ádi meg is jegyezte (mondjuk Ő mikor nem oltott), hogy mekkora kamugép vagyok, azt hitte nem is tudok felállni. Akkor még én se tudtam, hogy ez megy. Az volt az első, így én is meglepődtem. Utána már folyamatosan ezt is próbáltam egyedül. 

Talán még nem írtam, de aki bent volt velem, illetve a benti emberek között köztudott volt, hogy nagyjából minden szobában a csap csöpögött, ami rohadtul idegesítő tud lenni egy idő után, pláne úgy, hogy fekvő betegként lebénultan esélytelen volt odamennem és elzárni. Viszont ahogy javultam egyre inkább eljött az idő, és szépen oda tudtam kerekezni a csaphoz, melyet végre elzártam. Onnantól kezdve nem volt gondom, és nem kellett percenként valakit megkérnem, aki használta, hogy ugyan legyen már szíves normálisan elzárni :) Sokan nem tudták. Meg is írtam a kis zárt csoportba, hogy nem hiszem el, mennyit szenvedtem mindig, hogy úgy hagyták a csapot, és nem is értem ezen mit nem tudtak elzárni :) 

A magán gyógytornászommal aznap este "lementünk" a korláthoz állni és különböző feladatokat csinálni. Aznapi vendégem le is videózta. Elég vicces volt. A felvételt nem adta oda, mondván, majd ha felépülök megmutatja. Utána készült több videó felvétel is arról, hogyan tudok korlát mentén járni, de egyelőre ide még nem jöttem rá, hogyan tudnám feltölteni. Pedig szívesen megmutatnám a bénázásom :) 

November első napja, a mindenszentek napja. Nem tévesztendő össze a halottak napjával, ami november 2-án van. Ha máskor nem, ilyenkor mindenki kilátogat szeretteihez a temetőbe. Ez nálunk most elmaradt. Én alapvetően sem vagyok egy nagy temetőbe járós, mert szerintem ahhoz nem kell temető, hogy megemlékezzek az elhunyt szeretteimről. Anyuék pedig hozzám jöttek be a rehabilitációs központba. 

Nagyjából mióta elkezdtem javulni kezdtem mindent megoldani, ha kellett akkor kreatívoskodtam kicsit. Ilyen volt az is, hogy egy zoknit hogyan tudnék segítség nélkül egymagam felhúzni a lábamra. Ne röhögjetek! Ez tényleg nem vicc, ez se ment. :) Nem bírtam annyira előre hajolni, hogy a zoknit rátegyem a lábujjakra és felhúzzam. Valahogy csak annyira ment, hogy ha már félig a lábfejemen volt a zokni tovább tudtam húzni. Na de vagyok annyira makacs és önfejű, hogy néha nem adom fel a dolgokat. Erre is ki kellett találnom valamit, igaz sokáig nem tartott, mert olyan szinten csináltam magamnak "izomláz" szerűséget, hogy 2-3 nap után az alábbi módszerrel minden porcikám fájt. De akkor is megoldottam, még ha ideiglenesen is: lábak nyakba pakolása!