November közepét írunk. Szokásos hétvégi látogatóim Zsolt-Bea és Fanni. Velük együtt pedig irány a lépcső. Ha haza szeretnék kerülni minél hamarabb, akkor kell annyi energia, hogy ne fáradjak el felmenni egyedül a negyedik emeletre, hiszen nincs lift. Ez a feltétel többekközött, hogy haza engedjenek. Még csak egyesével tudtam fellépni a lépcsőkre, egyet lépek mellé a másik lábam. Nemcsak a lépcsőn gyakoroltunk, hanem lementünk a korláthoz is még gyakorolni. 

Délután azért meg volt a pihenés is. Hiszen a testem hamar elfárad, sajnos ez a jelen pillanatában is még így van. Lehet mindig egy picivel többet bírok, de én úgy érzem hamar fáradékony leszek. 

Az egyetlen pasi az életben akiért bármikor bármit! S milyen büszkén segít a keresztanyjának. Bár sajnos a keresztelő még nem volt meg, mert mikor lett volna, addigra én már kórházban voltam. Bízom benne, hogy idén sikerül ezt összehozni, hiszen már érkezik a kistesó mellé. Imádom! 6 hónap után most először tudtam vele sétálni, megdögönyözni, játszani kicsit; úgy mint anno régen. Hálás vagyok nagyon is, amiért ilyen kis kitartóak a hozzám tartozó emberek az életemben! Nagyon rossz érzés volt az intenzív osztályon fekve azon agyalni, hogy a gyermek születésnapján nem tud ott lenni az ember. Utána elfogadtatni vele, hogy a keresztanyát meg kell látogatni, és nem igazán tud megmozdulni az ágyban fekve. Végre eljöhetett az a nap is, mikor már felkelve az ágyból, még ha korlátok között is, de valamelyest tudtam önfeledten foglalkozni a gyerkőccel :) 

A benti kezelőim nagyon nem akarták, hogy mankóval vagy bottal járjak. Valahogy úgy gondolták megint ugorhatnék egy fejezetet, és hagyjam ki ezeket. Viszont a magán gyógytornászaim egyértelműen kijelentették Ők akkor is bottal fognak járatni, mert lehet látni, hogy kell. Így egy nap mikor rolátorral mentünk, lépcsőztünk, és próbáltunk rolátor nélkül is sétálni rákérdeztem: nem lenne jobb ha ilyen egy pontos bottal járnék? Az akkor gyógytornászom mondta, hogy megpróbálhatjuk, de nyilván az a cél, hogy ne legyen bot. Elárulom: A mai napig azzal járok. Így jött az, hogy a rolátort is már már egyre inkább a bot váltotta fel. 

No de az első próbálkozásaim:

A mai napig ad egyfajta biztonságérzetet. Tény, hogy jelenleg már próbálom "Jani-t" is elhagyni, merthogy így neveztem el az itthonra megvásárolt (kemény 400 Ft-os) botot. :)