December 1. Hétfő. A nagy vizit után elmondhatom, hogy szerdán, vagyis december 3-án végleg hazaengednek. 

Ugye látjátok, sokat nem kellett erre várni?! :) 

A nagy viziten mindenki megjelent, és kérdezték, hogy ment a hétvége otthon. A lépcsőzés fel a negyedikre, stb. Mondtam, hogy viszonylag egész jól. S jött a reakció: akkor engedjük haza. 

Már csak 3 nap és újra végleg otthon. Szerencsére. Senkinek nem kívánom, hogy ennyire sok időt töltsön távol a régi életétől, a barátaitól, szeretteitől. Bár tudtam ezzel még közel sem azt mondták, hogy tessék éld a régi életed. S a jelenben azt mondom olyan már nem lesz. Ahogy írtam a korábban: változtam. Mind a testem, mind lelkileg, mind talán a felfogásom. Reálisabban látok dolgokat, kapcsolatokat, embereket. Nagyon sok lelki csatán vagyok túl, és még biztos lesznek is ilyen csaták. Magammal és másokkal szemben is. 

Míg az utolsó napokban megkaptam a reggeli ébresztőimet. Imádom. A mai napig. Van benne valami, ami "vonz". Amitől számomra érdekes. Pedig semmi extra nincs benne valójában. Mégis van benne valami különleges. 

Az utolsó éjszakán, amit bent töltöttem az egyik kis kedvencem volt "szolgálatban". Imádom a stílusát, olyan mint én. Később még a közösségi oldalon is kijött egy hülye alkalmazásban, hogy mi lelkitársak vagyunk. Ő azon személyek egyike, aki nagyon is a szívemhez nőtt odabent, és idekint is szerencsére megmaradt a jó viszony. Egy igazi kis őrült személyiség, mint én. :) Az őrültségből pedig az utolsó éjszakán sem volt hiány. Zene, buli, és ivászat. Na igen, nem alkohollal, hanem alkoholmentes pezsgővel, amit Bébike hozott. Szobatárssal, és betegtárssal együtt az egész éjszakát át zenéltük, át buliztuk. 

Búcsúként persze meg is ajándékoztuk egymást. Miután lerángattam a kis rózsaszín plüss pulcsiját jó múltkor, így kaptam Karácsonyra, ami esetemben inkább Mikulás lett tőle egy plüss pulcsit. A többit betig a betegtársaimtól. 

A nővéreknek általánosságban mindkét oldalra egy-egy kisebb ajándékcsomagot állítottunk össze, a velem foglalkozó orvosnak, főnővérnek egy nagyobb ajándékcsomaggal háláltuk meg a segítőkészségüket, valamint a kezelőimnek és nem kezelőimnek pedig az egyik barátnőm segítségével mindenkinek speciálisan személyre szabott kis egyedi ajándékokkal köszöntem meg azt, hogy foglalkoztak velem. 

December 3. Szerda: Haza! :) 

"193 nap...brutál, de még így sem enyém a rekord. Tudok olyan beteget, aki már több, mint egy éve a kórházak és a rehabilitációs intézetek között inog. Az elejét ha nézem brutál sok nap és közel se hittem, hogy én még mozogni fogok. Egyszerűen úgy éreztem. hogy minden erőfeszítés csak hiábavaló, mert senki se látta a jelét, hogy javulnék. Aztán jött egy fordulópont, valamiért Pécsre kerültem és minden megváltozott. Tudom: "megint Pécs"... Nekem ez hozta meg a változást. :) Onnantól kezdve javultam egészen annyira, hogy a mai nappal végleg hazatértem az összes egészségügyi intézményből. Természetesen ez közel sem jelenti azt, hogy akkor holnap irány Surány és visszatért a régi életem. A régi az amúgy is elmúlt. Már közel se leszek a régi. 

Ezúton is szeretném megköszönni a családomnak, a kemény magos barátoknak (akik az elejétől kezdve mostanáig és még tovább), azon orvoscsoportnak, akik kiváló szaktudással rendelkeznek, azon kezelőknek és gyógytornászoknak (beleértve a két magán gyógytornászom Annamarit és Jocit), akik nagyban hozzájárultak a gyógyulásomhoz és még hozzá is fognak, illetőleg azon ápoló személyzetnek, akik az elejétől kezdve biztattak és tényleg foglalkoztak velem; azon ismerősöknek, akik szurkoltak nekem távolról. Nagyon szépen köszönöm azon szobatársaimnak, akik szintén megértettek, biztattak, velem voltak, és a mai napig figyelemmel fogják kísérni az utamat. :) 
Majdnem kihagytam, szóval a munkahelyemnek, a kollégáknak, főleg a két nagy meglepetésért Hooligans és Ákos személyes üzenetéért! 
Hálás vagyok azon zumba oktatóknak, akik a jótékonysági party-t létrehozták, illetve azon zumbásoknak, akik a mai napig érdeklődnek felőlem, akár személyesen, akár az éteren keresztül. Bízom benne, hogy nemcsak ők jöttek hozzám látogatni, hanem én is ugyanúgy el fogok jutni hozzájuk egyszer. Az összes kisgyereknek, elsősorban a keresztfiamnak, Fanninak, Nórinak, Ádámnak, és a tünde család (ha jól emlékszem ezt a nevet kapták Krisztáék) gyermekeinek az általuk készített ajándékokat, a sok sok nevetést, a látogatást.