Az elmúlt több, mint egy év alatt sikerült kapnom az életben olyan embereket magam mellé, akikkel egy azon gondolkodás síkon mozgunk. 

Ha most jobban meg kellene vizsgálnom őket, akkor mindegyiknek van valami "baja". Már, ha külső szemmel vizslatnám, ahogy az egészséges emberek tennék. Talán ezért is maradtak ők nekem. Ők azok az emberek, akik együtt tudnak érezni a másikkal. Hiszen rendszeresen napi szinten fennáll valami az életükbe nekik is. 

Együtt éreznek. Át érezni ugyanis soha senki se fogja a te problémád. Az csak a tied. Neked kell megbírkózni vele. Több féle gondolkodásmód létezik, amikből nekem is kijutott. Csak egy példa: "Azért kaptad, mert csak az erősek kapnak ilyeneket. / Mindenki annyit kap, amennyit el tud bírni."

Egyik kolléganőmmel való eszemecsere után megállapítottuk, hogy miért van az, akinek semmi dolga baja, él, mint Marci hevesen. S nagyjából azt látni, hogy minden megadatik neki. Nem lenne képes nagyobb horderejű csapást az életében kibírni. Egyszerűen beledöglene. Nem lenne ereje küzdeni. 

Sajnos az a tapasztalatom, hogy így is vannak olyan személyek, akiknél hiába valamelyik családtag betegeskedik, vagy itt vagyok én, mint ismerős, barát, rokon; képtelenek tanulni az élet leckéiből. Képtelenek tanulni a betegségekből. Átsiklaknaka felettük. Amikor a legnagyobb bajban van az illető, akkor természetesen ott teremnek, mikor már halál közeli élmény lobog a szemük előtt; de egyébként sehol sincsenek. 

Egy más világ. Számomra. Hosszú időn át rá kell döbbenned, hogy Te tényleg nem ide tartozol. Éltél valakikkel együtt, jártál valakikkel programokra, akiknek igazából semmit sem jelentettél csak egy nagy érdeket. 9 év után szembesülni azzal, hogy: TE JÓ ÉG! Eddig ez mi volt? Megjátsszás? Majd ha jobban belegondolsz talán hamarabb is felismerhetted volna a jelekből. Amiket nem tetted, így az élet rákényszerített arra, hogy tanulj. Tanulj, tanulj, mert ha nem, akkor újabb pofont adunk. 

Vicces, mert ezen tönkrement barátságokban évek alatt nem kaptam olyan megnyilávnulásokat, melyeket most kapok azoktól, akik nemrég óta ismernek. 

"Sosem leszel egyedül" 

A bűvös mondat, amely mindig vissza-visszatér az életembe. Talán tényleg igaz sose leszek egyedül. Mert míg másoknak érdek barátságaik lesznek, és lehet több is, és azt látni, hogy mennyire jó dolguk is van, legbelül szegények maradnak. 

A mai hibáztatós szarkeverős fikciókat gyártó emberek között pedig a legjobb érzés volt eme párbeszéd köztem és valaki között. 

Somebody: Kérhetek valamit? 

Me: Igen.

Somebody: Sose változz meg!