A mondás tényleg igaz. S azért is teszem ezt legelőre, mert nem kívánok a mai naptól bővebben és részleteiben semmibe se beleszólni. S valahol az este, sikerült ismételten más faszsága miatt felbosszantani magam. Írtózatosan szar érzés, mikor valakinek szeretnél segíteni, de nem lehet, mert nem hagyja. Tipikusan: kell a jó? Nem! Kell a szar? Két kézzel! - Akkor hajrá. 

Minden ember életében van egy határ, melyet a másik nem léphet át. Nálam többen átlépték, valahol lehet én is. Ezek kapcsolatokat az idei évben véglegesen lezártam. Nincs itt az ideje annak, hogy egyáltalán jelét is mutassam a békülésnek. Próbáltam, nem ment. Azt is lehet mondani, hogy nem próbáltam. Nézőpont kérdése az is, hogy ez kinek mit takar. A legrosszabb érzés, mikor valakit védenél, segítenél, de nem lehet, mert nem akarja. S a mai nappal én ezt fel is adtam. 

Ezentúl Ünnepélyesen fogadom, hogy egyáltalán nem fogok beleszólni mások magánéletébe. Na nem mintha eddig tettem volna, csupán elmondtam a véleményemet, ha az illető panaszáradattal élt volna. Ezentúl ezt se fogom. Mindenki nőljön fel a kapcsolataihoz. Mindentéren. Vállalja a felelősséget a döntéseiért, és ha már döntött, akkor az a minimum, hogy ki is áll a döntése mellett. 

Tanulság: Nem szól szám, nem fáj fejem!