Reggel masszázzsal kezdődött. Végre, talán ez az, ami hiányzott nekem Pécsett. Nagyon jól esett, és a nap is jól kezdődik. Azt hiszem kezdek mindenhol csikis lenni, olyan volt, mintha a hét fogást gyakorolták volna rajtam. Viszont élveztem. Megbeszéltük, hogy nálam a nem normális dolgok, mostanra normálisak, azaz ahogy masszíroznak bevörösödik a testem, de ez normális egy ilyen esetben, mert ebből látszik, hogy az idegek, izmok működésbe lépnek. Alapvetően nem lenne normális, de ez most nálam jó dolog. Én mondtam, sosem voltam 100-as :) 

Aznap már nem is tudom miért, de tudom, hogy totál hülyének akarták nézni a szoba társam, és mivel én fekvő betegként nyilván hallok látok mindent, ami a szobában történik, így kontárkodtam egy ...

A szobatársam valóban egy középkorú hölgy volt, akinek az egyik lába hiányzott, mű lába volt. Viszont ő most a rehabilitáción nem a lába miatt volt bent, hanem a karjával. A hétvégére hazamehetett, mert ő járóbeteg volt. Emlékszem egy taxis jó barátja volt, aki ha kellett ment neki bevásárolni, illetve ő volt, aki jött érte és hazavitte. A hétvége a szokásosan telt számomra. A Pécsen kapott jókedv szerencsére nem múlt el nálam.

Elérkezett a hétfő, amikor is tudtam, hogy ismételten a régi kezelőim fognak tornásztatni. Mindenkinek feltűnt, hogy végre nem sírok, hanem jó kedvem van. Nem tudták mire vélni, ahogy a későbbiekben sem. Mosolyogtam, csillogtak a szemeim. Elsődlegesen minden kezelőm kérdése az volt, hogy mit kaptam ...

Nem mondom, hogy nem volt fárasztó a visszafele út is Pécsről Budapestig, hiszen háttal fekve utaztam. Aki azt hinné, hogy milyen jó nekem, mert fekve utazom, az bizony téved. Egy idő nagyon is rossz, hogy csak egy bizonyos pózba tud meglenni az ember, és idővel ugyanolyan kellemetlen, mintha egészségesen elaludná valaki valamelyik testrészét. 

Viszonylag gyorsan felértünk. Akkora már tudtam, hogy nem a régi helyemen leszek, hiszen a főnővér időközben felhívott telefonon, illetve hát én is értesítettem a Rehabilitációs Központot, hogy mikorra vagyok várható. Megleptem őket. Nem számítottak rám, vagyis nem ilyen hamar. Tudtam, hogy átkerülök a másik oldalra, így nagy valószínűséggel az ottani orvosom is más lesz. Azzal is tisztába ...

"Az igazi ajándék a masni alatt csakis az odafigyelés lehet, az ölelés, a törődés, az, ami erőt ad. Hiszen amikor már nincs honnan erőt merítened, amikor teljesen kimerülve azt hinnéd, hogy már nincs több erőd, akkor jön valaki, meg még valaki, meg még sokan mások, és valahogy mindannyian rámutatnak arra, hogy nincs igazad. Talán még abban is segítenek, hogy merre van a tovább - és bizony ennél nagyobb erőt semmi sem adhat."

A napok teltek, az eredményeim jók voltak. Konzultáltunk a doktornővel, még egy vérvételt kellett megejteni, mert volt, amit itt fent Budapesten nem néztek. Onnan tudtam, hogy már kezd javulni az állapotom, hogy sosem bírtam, ha vért vesznek, szúrnak és ekkora újra visszajött ez az érzés. Csak ne kelljen vért venni tőlem, tuti elájulnék, ha nem feküdnék. Időközben betettek mellénk egy fiatal lányt, fiatalabb volt, mint én. A párja volt vele. A lánynak voltak hasonló panaszai, ahogy beszélgettünk kiderült már egyszer akartak tőle agyvizet venni, de sikertelen lett. Ahhoz pedig, hogy kiderítsék, mi okozhat bizonyos tüneteket nála, muszáj volt még egyszer megpróbálni. A lány félt, kérdezte, hogy én mit tanácsolok. Tudtam, hogy jó kezekben ...

Eljött a hétfő. Bevallom őszintén kicsit azért még féltem, mi várhat rám. Lesznek-e további vizsgálatok, de valahol bíztam abban a mondatban, amit vasárnap a professzor mondott: hétfőn konzultálunk. Konzultálunk, vagyis megbeszélik mi legyen. Reméljük, csak megbeszélés és nem kell több vizsgálat. 

Hétfő reggel a megbeszéltek szerint volt szerencsém találkozni Prof. Dr. Komoly Sámuel klinikaigazgatóval, akit elkísért a professzor illetve egy doktornő is. Épp akkor voltak nálam, az ottani gyógytornászok, és az orvosok arra nyitottak be, hogy sikeresen kiültem az ágy szélére, igaz még segítséggel. Ennek nagyon örültek. Így legalább bemutathattuk, hogy mit tudunk Vikivel. Utána megkérték Vikit segítsen visszafektetni, jöttek a ...