Pécs után szeptember végét írunk. Ekkora már szembe kellett néznem saját félelmeimmel is. Az elkövetkezendő napok a biztonságról és a bizalomról szóltak az életembe. Amikor tudod, hogy ha szeretnéd, ha nem mindenkinek ki kell ülnöd az ágy szélére, független, hogy egyik másik kezelődből kinézed-e, hogy megfelelően fog-e segíteni vagy se. Feltétel nélküli bizalom contra kiérdemelt bizalom. Őszintén nálam az évek és a tapasztalatok azt igazolják, hogy ne bízz meg senkiben elsőre. A bizalmat ki kell építeni, és mint tudjuk egy másodperc alatt szét is lehet rombolni. 

A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod a törést.

Tudtam, hogy lesznek olyanok, akikben nem fogok csalódni, ...

Szeretném itt is jelezni, hogy nem tűntem el, és a blogomat folytatni fogom, de az életem is kell élnem közben.

Addig is egy kis motiváció mindenkinek!

"Mindig az első lépés a legnehezebb, mindenben. Megfogalmazni, majd kimondani, bocsánatot kérni, majd megbocsátani. Változni, vagy változtatni. Elengedni, vagy magunkhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod, vagy szerelmed legyen. Mindig az első lépés a legnehezebb. Talán, mert nem  szeretünk változni és változtatni. Ha már valamit megszoktunk, az általában úgy is marad. Hiszen minden változás fájdalommal jár. És mindig... hangsúlyozom mindig konfliktussal jár. Éppen ezért az ember szeret mindig a kis biztonsági zónájában belül maradni, ahol a jól ismert szokásokkal le lehet ...

Tudni kell, hogy minden kéthetente nagyvizit hétfőnként, és minden szerdán van egy team értekezlet a kezelőimmel. Itt általában megbeszélik mennyire aranyos vagy nem aranyos beteg vagyok, és miket tudok, mennyire fejlődik az ember. Szerencsére Pécsnek, a javulásom elindult és ez a későbbiekben se lesz másképp. Igyekeztem Pécs után mindig arra törekedni, hogy senki, de senki ne tudja úgy elvenni a kedvem, hogy sírás legyen a vége, ne dühöngjek sokat egy-egy szegénységi bizonyítvány megnyilvánulásánál, mert az bizony hat ránk, s nem szeretnénk, ha vissza esnénk. 

Jelen esetben épp pozitívan vélekedtek rólam kivételesen az emberek. Mindenki elégedett volt, részben mindenki magának könyveli el a sikereimet, de egy valamit el kell árulnom ...

Elérkezett a várva várt pillanat, fel kell készülnöm, hogy előbb-utóbb jönnek és át akarnak majd ültetni kerekesszékbe. A délelőtti vizit után az egyik kezelőm jött és mondta, hogy megengedték, hogy kezdésnek elektromos székbe üljek át. Mivel számomra nagyon fontos a biztonság, az először sokkal biztonságosabb lesz számomra, mint a sima kerekesszék, amit lehet nem is tudnék még magamtól hajtani. Az elektromosat pedig tudom magamtól is kezelni. Ergo két szempont volt: biztonság, önállóság. A lényeg, hogy meg akartak szabadítani már a négy fal fogságától, amit valljuk be kezdtem én is unni így a jó pár hónap alatt. Mindig ha kimozdultunk, akkor tutira vagy vizsgálatra mentünk, ahol szintén bámultuk a plafont, vagy pedig másik ...

Az interneten böngészve találtunk egy idézetet, melyet próbáltunk a jelenlegi (akkori) helyzetemre átkölteni, és ezzel sikert is arattunk :) Ha beteg vagy, egészen másképp látod a világot, mint egy egészséges ember.

Íme az átköltött szöveg, és alább az eredeti idézet:

"Erős vagyok, mert kiállom a próbákat és élni akarok. 
Szép vagyok, mert a szépség belülről fakad, a lelkünkből. 
Vakmerő vagyok, mert feszegetem a határokat. 
Okos vagyok, mert tanultam és tanulok a hibáimból jelenleg is. 

és... 

Tudok nevetni, mert tudom bármennyi szomorúság is ér, 
a felhők felett mindig süt a nap, s mindig van új remény!" 

"Az igazi ajándék a masni alatt csakis az odafigyelés lehet, az ölelés, a törődés, az, ami erőt ad. Hiszen amikor már nincs honnan erőt merítened, amikor teljesen kimerülve azt hinnéd, hogy már nincs több erőd, akkor jön valaki, meg még valaki, meg még sokan mások, és valahogy mindannyian rámutatnak arra, hogy nincs igazad. Talán még abban is segítenek, hogy merre van a tovább - és bizony ennél nagyobb erőt semmi sem adhat."

"Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis
szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város
kapujában.

Egy napon, odament hozzá egy
fiatalember és megkérdezte tőle: - Soha nem
jártam még itt. Milyenek e város lakói? - Az
öreg, egy kérdéssel válaszolt neki: - Milyenek
voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te
jössz? - Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy
eljöttem onnan. - Pontosan ilyenek e városnak a
lakói is - válaszolt az öreg.

Nem sokkal később,
egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz
és ugyanazt a kérdést tette fel neki: - Most
érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a
lakói? Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel
válaszolt neki: - Milyenek voltak annak a
városnak a lakói, ahonnan te jössz? - Jók
voltak és együtt ...