28 évesen éled az életed, ahogy minden fiatal, majd egyszer csak az életedben jön egy nagy STOP tábla... Olyan, amelyre rémálmaidban sem számítottál. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy 28 évig nem volt szükségem meglátogatni egyik kórházat sem saját magam miatt, természetesen látogatóban én is voltam a rokonságomnál. 

Egyik nap még elmész "edzeni" (vibrotrénerre - amolyan flabelos, mert másra éppen nem jutott időd), majd másnap érzed, hogy az izomlázon kívül fura tüneteid vannak. Érzed, hogy bizsereg a lábujjad, fáj a derekad, érzed az izomlázat, aminek örülsz és elkönyveled magadban, hogy milyen jót edzettél és mennyire csodás ez az új edzési lehetőség. Telnek a napok, a tüneteid egyre inkább erősödnek, nem bírsz aludni, hétvégére már konzultálsz néhány sport szakemberrel, és orvossal.

Idegbecsípődés, sérv?! Találgatások. Hétvégére üvölteni tudnál a fájdalmaidtól, látod, hogy ez nem jó, egyre inkább azt veszed észre, hogy alig tudsz járni. Ügyelet. Reumatológia-neurológia-érsebészet a válasz. Mentő? Szóba se jöhet, nem annyira vészes közlik. Eljön a hétfő és önként még a saját lábadon besétálsz az egyik budapesti kórházba kivizsgálásra. Röntgen. Semmi. Neurológiai osztályra már úgy visznek fel autóval, mert egyszerűen nem érzed hol a talaj, a lábaid nem találják, összeesel. 

"Bent kell maradnia" - jön a válasz a neurológián. Elfog a pánik. Mi lett velem?! 

"Agyvíz vizsgálatra lesz szükség" - Mi van?! Mit honnan hova?! Félsz, hiszen nem tudod mi fog történni. Sejted ez nem egy idegbecsípődés. Félsz, hiszen kórházat ez eddig belülről akkor láttál, ha mentél látogatóba, akkor se nagyon bírtad ki. 

Telefonálgatás ismerősöknek, rokonságnak, tanácskérés. "Maradj bent, vizsgáljanak ki" 

28 évesen egy 10 ágyas kórteremből nyíló 1 ágyas "VIP" szobában helyeznek el. Ne csengess a nővéreknek 5 percenként, mert azt nem szeretik, kapod a tájékoztatást. Remek. Ott vagy felnőtt fejjel egyedül, még senki nem tud semmit. Kapod infúzióban a B vitamint, hogy másnap le tudják venni az agyvized... Elköszönsz a szeretteidtől, akik ugyanúgy aggódnak érted, de nem lehetnek melletted.

Ekkor még nem tudod, hogy talán soha többet nem fogsz kijönni onnan...

Elkezdődik számodra egy másik élet...