Emlékszem, hogy sokszor hajnalba felkeltem. Inni, vagy éppen csipegetni pár falatot, vagy szimplán felébredtem és nekiláttam a közösségi életet megnézni. Emlékszem, hogy most ugyanez volt. Felébredtem és megnéztem a telefonom. Az "Adonis"-om üzent: csütörtök helyett, mai nap szerdán lesz az állítógépezés. Hát egyből a gyomrom a számban volt. Imádom ezt a pasit, ahogy meg tud lepni valamivel. Kicsit paráztam. Tudjátok, mikor pszichése rákészül az ember valamire, és az hamarabb történik olyan, mintha nem lenne elég időd felkészülni. Nagyjából én is ezt éreztem most. 

Időközben kaptam új lakótársat. Egy idősebb hölgy volt, és első benyomásra azt hittem, hogy nem fogunk jól kijönni, de aztán szerencsémre Ő is belevaló hölgy volt :) 

Fizikoterápiás kezelésen láttam egy fiatal tetovált srácot, aki talán korombeli lehet. Érdekes volt, ahogy ott ültem még az elektromos székben várva a kezelésem, ez a srác is ott ül, mellette a szobában még két idősebb beteg, és néma csend. Holott tudtam a kezelőm is egy beszédes személyiség, amilyen én vagyok. Én meg ott ülök a csendben 2 fiatal és 2 idősebb ember társaságában és senki nem szól egy szót se. Már majdnem magamban felröhögtem, hogy most ez komoly? Néma csend és hulla szag. Ez már milyen. Na erre írtam az előző bejegyzéseimben, hogy nincs ÉLET ott. A kezelésem alatt megkérdeztem a kezelőmet, hogy ki az a fiatal srác és mi történt vele. Végre találok egy fiatalt, az is néma lesz majd?! Ő Ádi. Focista. Térdműtétje volt, és mivel itt lakik a közelben itt van rehabilitáción, csak ő a második emeleten. Mondta a kezelőm, hogy beszélgessek vele. Gondoltam ez jó hír, csak hogyan?! Mivel nincs lehetetlen a kezelőm beszélt Ádival, hogy itt vagyunk két fiatal és mivel én most még jelenleg nem tudnék felmenni hozzá, nekem biztos jól esne, ha lejönne meglátogatni. Azért is jó a közösségi oldal, mert megtalálhatod az embereket. Így Ádit is könnyű volt a név alapján megtalálni és vissza is igazolt. Írtam neki egy üzenetet, amennyiben unatkozna odafent, jöjjön le hozzám. Onnantól kezdve mi valamilyen szinten elválaszthatatlanok voltunk odabent. Legalábbis egy csomószor megkaptam: "Mindig azzal a focista sráccal lógsz." Ez ilyen, ez normál, ha már legalább ketten vagyunk fiatal "betegek", akkor legalább ezt ne tiltsák már meg. Szerettem vele bandázni, jó fej srác, igaz na ő még fiatalabb, mint a kezelőim, de valahogy bírtam azt a kis lökött buksiját és a stílusa a tipikus rossz fiús, azaz nálam nagyon bejön :) 

Eljött a várva várt pillanat. Az akkori ottani gyógytornászommal és az "Adonis"-ommal együtt irány a nagy tornaterem. Na igen, előtte az elektromos széket sima kerekesszék váltotta fel, mert csak ez fér oda az állítógéphez. Letoltak, odatoltak a gép elé, majd mondták az instrukciókat. Ketten felállítottak és becsatoltak a gépbe. Hogy milyen érzés volt állva lenni? Fura! Olyan, mint régen, de fura volt mégis a lábaimnak. Elsőre nem nagyon volt biztonság érzetem, s a lábaimat fájlaltam. Mindenesetre fent nem volt semmi gond, sem szédülés, sem fejfájás. Az "Adonis"-om túl könnyűnek is találta, mondván nem rinyáltam semennyit sem, mint az első 2 hónapos rehabos életem folyamán. Az ottani gyógytornász pedig közölte, hogy el kell keseríteni, mert hiába mondta az RTT-s kezelőm, hogy én az elektromos kerekesszékből fogok felállni és járni, ők bizony nem értenek ezzel egyet, így fogok kapni saját normál kerekesszéket. Elmondhatom, hogy ez az a hely, ahol ha már kezded magad jól érezni és megszoksz valamit, akkor lelkiekben majd döfnek beléd egyet, nehogy már jó legyen. Őszintén eddig se volt egy nagy kedvencem az ottani gyógytornászom, hát ezután se lett nagyon az. Nem kicsit vette le a kedvem, mert már kezdtem kételkedni, hogy ezután valóban teljesül-e az álmom: Karácsony otthon. 

Jelenlegi szobatárs azt mondta h milyen erős s bátor vagyok. Jó alany, akit lehet gyúrni s nem is érti h bírom ki a fájdalmakat. Sokszor én se értettem. Csak már tűrtem néha. Estére pedig egy újabb ötletem támadt, hál Istennek a fodrászomnak: ha már új életet kaptam, akkor használjam ki, és legyen új séróm is. Valahogy nem érdekelt, hogy kinek fog tetszeni vagy kinek nem. Amit elhatározunk amellett kiállunk, vállaljuk, s amit akarunk azt meg is kapjuk. Mellesleg rehabos életünket fel kellett dobni valahogy!